A férfiakról

Igen, jól látod a címet, ez Rólad, Rólatok szól, férfiakról. Arról a bizonyos erősebbik nemről, amelyről ugyanúgy elmondhatom, hogy léteznek skatulyák, kategorizálások, megítélések és pozitívumok is bő számmal.

Sajnos nem tudhatom, hogy Téged, mint férfit miért piszkol be a társadalmi elvárások által képződött sok kényszer, ugyanúgy, mint minket nőket. Nem tudom, miért nem hagynak Téged gyermekkorodtól igazi férfivá érni, nem tudom, hogy a milyen érzés úgy felnőni, majd szembesülni a ténnyel annyi csalódás után, hogy nem kaptál elég útravalót ahhoz, hogy ebben a rohadtul kemény, elvárásokkal teli világban meg tudd állni a helyed. Nehéz lehet ezt mind megszerezni magadtól, miután lepofozott a felismerés, hogy hiányzik valami. De megszerzed.

Erős férfi kell, érzelmes férfi kell, de nem ennyire, de nem úgy... elképzelni sem tudom, hogy milyen érzés ezekkel az elvárásokkal szembesülni, vajon mekkora sebet tud ez ejteni egy férfi büszkeségén a számonkérés ténye. Tudom, hogy Neked érzékeny pontod a büszkeséged. Tudom, hogy erős szeretnél lenni, megdönthetetlen, szilárd, de mégis... mégis vannak olyan nők, akik ezt az eltökéltséget is képesek ledönteni. Akár így, akár úgy.

Tudom, hogy neked is fáj, ha elhagynak. Nem sírsz és nem borulsz ki, hiszen egy férfi nem tesz ilyet. De legbelül fáj.  Próbálod magad a társadalmi elvárásokhoz igazítani, de minduntalan hozzád vágják, hogy nem vagy elég férfi, nem vagy elég kemény ember, mert neked is vannak érzéseid, amelyeket időnként ki is mutatsz. Egyszer azt várják, hogy kimutasd, aztán azt, hogy ne is legyenek. Értem én, de fel nem foghatom, ugyanakkor Neked, Férfinak még ilyenkor is helyt kell állnod. A külsőd legyen sportos, az öltözéked legyen elegáns...törődj a pároddal eleget, mutasd ki a szerelmed akkor is, ha napkeltétől hajnalig dolgozol, pedig Neked annyira sincs erőd munka után, hogy megpuszild a választottad arcát, mert olyan fáradt vagy. Ez mind nem elég. Neked mindig többet kell nyújtanod, Te vagy a védelmező, a biztos pont, a családfő, akinek a vállán annyi de annyi felelősség van, és mégis; még több kell, még többet kell elviselned.

Becsüllek Téged, Titeket, akik nem azon aggódnak, hogy ki van - e vasalva a hajuk, vagy ki van - e rendesen szedve a szemöldökük, hanem azon, hogy hogyan lehessenek még jobbak, még becsülhetőbbek, még szilárdabbak, erősebbek. Honnan az erőtök? Tisztelem az erős embereket, az erős Férfiakat. De fel nem tudom fogni, hogy honnan van ehhez a küzdelemhez szükséges tömérdek erő.

Igen, tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sokszor olyan társ mellé sodor az életed, aki mellett néha még Te magad is megkérdőjelezed magad. De tarts ki, ne ócsárold magad azért, mert szerelmes lettél, ne érezd magad gyengébbnek azért, mert képes vagy gyengéden szeretni. Az a társ, aki nem tapos bele a Te lelkedbe, hanem ápolja és óvja azt, ugyanakkor meghagyja az egódat és a büszkeségedet sértetlenül, megérdemel Téged. Hidd el, a sok elvárás nem azért van, hogy eltapossanak Téged. Az akadályok nem azért gördülnek eléd, hogy eless bennük. Nem véletlenül állít az életünk olyan helyzetek elé, amelyeket senki más nem tud megoldani, csak mi. Légy erős, meg fogod tudni oldani.

Te, mint Férfi, Te, mint indivídum szerethető vagy, még akkor is, ha letérsz a helyes útról. Tudom, néha könnyebb letérni, annyira széttép belülről a feszültség. De kérlek, ne tedd. Sokkal nehezebb lesz visszatalálni. Elveszíthetsz olyanokat is, akik szeretnek téged úgy ahogy vagy, csak te túl büszke voltál, hogy meglásd. Túl vastag a páncél, nehéz hordozni napról napra, de kell, hogy kivédd a támadásokat magad ellen. De mégis Te vagy az, aki beáll a gyengébbik elé, hogy kivédje az ütéseket. Mégis Te vagy az, aki a pofonokat kapja és ne esik el.

Nem tudom, milyen apának lenni, én nő vagyok, csak anya lehetek. Nem tudom, milyen érzés egy egész családról gondoskodni egymagad, nap mint nap azzal a tudattal, hogy nem dobhatsz el csak úgy mindent, hiszen a családod tagjai tőled függnek mindenhogyan. Elképzelni sem tudom, milyen nehéz döntés lehet számodra elköteleződni, tudva, hogy mekkora felelősséget veszel ezzel a válladra. De Te megteszed, mert valahol erre vágysz, de félsz is tőle, hogy elég vagy - e ehhez, meg tudod - e teremteni mindazt, amit ilyenkor egy férfitól elvárnak.

Meg tudod tenni. Nem tudom, hogyan, de meg tudod tenni, csak sajnos ezt senki nem köszöni meg Neked. Senki nem köszöni meg a gondoskodásod, senki nem érzi át igazán rajtad kívül, hogy milyen nehéz döntést hoztál.

Igazad van, amikor azt mondod, hogy sok nő hálátlan. Valójában sokan azok, igen. Pedig Te udvariasan előreengeded, vagy előzékenyen felsegíted őket a nehezebben elérhető helyekre. De sokan nem tudják, hogy hol a helyük Veled szemben. Nem tudják mire vélni az előzékenységed, a kifogástalan udvarias viselkedésedet, mert ebben az elcseszett világban már ez is flörtölésnek számít. Néha te sem tudod, hogyan segíts, hiszen nem látsz bele a nők agyába, de ez nem is a Te dolgod. De Te akkor is kötelességednek érzed, hogy megvédd, terelgesd a választottad, ugyanakkor férfiúi büszkeségednél fogva Te nehezen tűröd, ha Téged akar egy nő terelgetni. Pedig néha jobb hagynod, mert egy igazi társ nem akar rajtad felülemelkedni, ahogy Te sem rajta. Egy igazi társsal együtt terelgetitek egymást.

Tudom, nagyon nehéz ilyen társat találni manapság. Divat, média, elfuserált pasizási tippek, esküvő őrület, internetes társkeresők, idióta kategorizálási őrület, ideálok. De ne dőlj be. Tartsd magad, hiszen az előbb írtakból nem lesz harmónia. A harmóniát együtt, kézenfogva teremti meg Férfi és Nő. Nehéz, igen, de nem lehetetlen. Kitartás, manapság senkinek sem könnyű. De egyszer mindenkinek megtérül a sok éves, magába és a világba fektetett munkája. Néha úgy tűnhet, nem éri meg. Pedig igen, megéri.

Bár ezt sok Férfi csak hosszú - hosszú évek múltán vallja be... De talán ez nem is baj. Ilyenek Ők. Büszkék, szilárdak, páncélosak, néha undokoskodók, néha mosolygósak. Néha Ők a legjobb barátaink, a lelki támaszaink. Partnerek a bajban, a jóban, a viccelődésben.  Férjek, apák és társak.

Férfiak.