Tégy Boldoggá!
Ó igen, erre vágyunk mindannyian. Boldognak lenni. Párban, egyedül, mindenkivel, mindenki nélkül, szeretve, tisztelve, megbecsülve, mosolyogva, nevetve, örömtelin, kényszeresen, kitartóan, makacsul, dacosan.
Amikor keresel, találsz, szokták volt mondani. De nem mindegy, mit találsz, hol találod, mit kezdesz vele. De ami a fontosabb: Hol van a helye, vajon odateszed - e... Annyian vagyunk, annyiféle elképzeléssel a "valódi boldogság" - ról, hogy meg sem tudom szavakkal határozni. De pont ezért nagyon sok elferdült nézet létezik erről a kifejezésről, kinek mi, kinek hogyan, miért, hány éves a kapitány... sok a kérdés, nem? Sok mindentől függ a boldogság? Igen. De ezek feltétlen rajtunk kívülálló dolgok? Nem... Visszajutunmk a "vajon odateszed - e" című kérdéshez. Mindennek meg van a helye, kérdés, odateszed - e...
A dolgoktól mindig pozitívat remélünk. Az emberektől, akikkel kapcsolatba kerülünk, mindig pozitív élményt remélünk. De teszünk is érte? Igen? Hogyan teszünk, mit teszünk? Elviszel vacsorázni? Gyertyafény, romantika, mert engem ez tesz boldoggá. Tényleg? Akkor ezzel az erővel elvihet a szomszéd is. Élmény kell? Megkapod akárhonnan. Tőlem mi kell? Boldogság? Tettél érte? Értékelsz, mint embert? Látsz bejjebb a csinos frizurámon és a szép szemeimen keresztül? Látsz engem? Hogy is látnál. Neked csak az élmény számít, az tesz boldoggá. De csak pillanatnyilag. Amint jönnek a szürke hétköznapok - mert neked azok - megunod a játékot és máshol fogod keresni a boldogságodat.
De akkor kérdezem én, hogy mi a boldogság? Hogyan akarjam, hogy boldoggá tegyenek, ha az emberek élményeket várnak el, hiszen ehhez kapcsolnak mindent? Élmények alapján mi alakul ki? Érzelmek? Ne nevettess. Kötődés? Ugyan már. De ez is el van várva... nem egyszer hallom, hogy "elvittem a csajt ide - oda - amoda és még csak egy csókot sem adott, amikor hazavittem" - hát gratulálok, minden bizonnyal zavarba jött a csodálatos élményektől, amiket nyújtottál neki! Ember... az a nagy büdös helyzet, hogy nem tudod, hogyan tégy boldoggá másokat. Ebből kifolyólag csak vágysz arra, hogy boldog lehess, adhasd az érzést, vissza is kapd, de nem tudsz mást, mint panaszkodni. "Nektek nőknek semmi sem elég jó" - Ha csak ennyit tudsz, akkor valóban nem.
Megbecsülésre vágysz, szerelemre és bizalomteljes kapcsolatra. Oké, ez szép, mondjuk, hogy én is. Mert én is. De nevezz törtetőnek, vagy mondhatod azt is, hogy túl magasra helyezem a lécet, mert én ennél többre vágyom. Bensőségességre vágyom. Arra, hogy amikor rád nézek, azt a férfit lássam, akit bármikor, bármeddig és bárhogyan a közelemben akarok tudni, de az sem baj, ha nem lógunk állandóan együtt, a tudat meg van, bennem van, magamhoz ölelem, mert az enyém. A határozottságot is látni akarom, erőt és büszkeséget adó értelmet, hiszen ezeket magamtól is elvárom, nyújtom. Mert van olyan, hogy semmi mást nem csinálunk, mint ülünk és beszélgetünk órákon át mindenről, ami csak érdekelhet minket. Ez nem illik bele a romantikus idillbe, így legtöbben ki is hagyják. Vagy meg van hozzá az értelmük, elég okosak, így ezzel fedik el az egyébként elég súlyos hiányosságaikat. De ezek mind - mind csak vágyak, sémák, problémák, de sokan csak odáig jutnak el, hogy hangoztatják, beszélnek róluk.
Van az a típus, aki szeret belelátni a másikba bizonyos dolgokat, amelyekre vágyik. Belebeszéli, ha kell, mantrázza, hogy te ilyen vagy, olyan vagy, ezért viselkedsz úgy, ahogy. Aztán ha róla van szó mindent tagad. Vagy nem. De semmiképpen sem hagyja meg a látszatát annak, hogy sebezhető volna. Emberek, hova gondoltok, mindenki sebezhető! Aki boldog akar lenni és kitartóan próbálkozik, az ha akarja, ha nem, sebezhető... betűzzem? Igen, én is sebezhető vagyok. Először az egóm sérül. Ha ügyes voltál és a bizalmamba férkőztél annyira, hogy már ne számítson veled szemben az egóm, akkor több is sérülhet. De úgy nem jutsz előrébb, ha csak élményeket adsz, attól nem fogok bízni benned. Persze, tetszik, meg minden, örülök nekik, de ennyi. Lehetünk barátok! Jee!
Van olyan is, aki csak azért ismerkedik, mert nehéz kapcsolati múltja van és egy kis egó fényezésre vágyik. Ha kínozzák, sem vallaná be! Ennek a típusnak egy ideig jó vagy, képes hetekig, hónapokig küzdeni, hogy a kegyedibe fogadd, elhalmoz élményekkel, kedvességekkel, aztán az első akadálynál kimutatja a foga fehérjét, de úgy, hogy nem tudod eldönteni: Ez ilyen volt eddig is és az eleje volt színház, vagy eredetileg jól láttad, amit láttál, csak néha így is tud viselkedni? Panaszáradatok, nem egyezés, kezded nagyon stírölni a nyúlcipőd, de kemény vagy, ugyanakkor továbbra sem érted, hogy most pontosan mi is a hiszti tárgya, ami miatt összedőlt a világ, ráadásul úgy, hogy a java a te nyakadba szakadt? Egyszerű: Valamire mindig rá van fogva. Munka, család, jóbarát hülyesége, valami mindig van. De az igazi problémát csak jóval később veszed észre, amikor már megtörtént a világvége: Csak arra volt szüksége, hogy kicsit följebb emeld, tudjon mire büszkének lenni, hogy begyógyítsa az egóján mások által ejtett sebeket. Nem vehetted volna észre előbb sem, hiszen nem mutatta semmi jelét, te pedig nem vagy gondolatolvasó. A másik, hogy annyira ügyesen férkőzött a közeledbe, hogy teljesen elbűvölt közben, befogtad a füled, becsuktad a szemed, élvezted a törődést, mert - tételezzük fel - te sem kaptál sűrűn ilyet. De jogos a kérdés, hol éri ez meg a másiknak? Hát ott, hogy már maga a folyamat egy pozitív dolog a számára. Látja, hogyan hatnak rád a kedvességei, akármennyire is el akarod rejteni, hiszen minden bizonnyal nem először csinál ilyet; mondhatni expert a témában. Jólesik neki, hogy örömet okozhat, tudja, mi lesz az eredménye..ha úgy tetszik, a jutalma. De akkor hogy a viharba nincs már társa, ha ennyire kikúrtul cuki ez az ember? Egyszerű: Nem tudja, mit jelent egy társ társának lenni a mindennapi életben. Gyönyörűen képes behálózni, de megtartani már nem, mert nem tudja, hogy kell, hiszen eddig is kibírta valahogy, de valamiért mégiscsak ott vannak a múltbéli sebek... Hatással vannak rá a múltjában történt kudarcok, azok a sérülések, amelyeket veled akart begyógyíttatni, de mivel nem te okoztad a sebeit, ezért nem is igazán érted meg őt, csak kapirgálod a felszínt. Pedig őt meg kell érteni, dédelgetni, babusgatni, megbecsülni, de igazából ezt ő sem vallja be magának és nem is hagyja neked - sőt - el is utasítja, hiába látod, hogy erre vágyik. Adnád, de falba ütközöl. Kivárja, hogy valamit elnézz, elhibázz, hogy valamiben ne egyezzetek, erre - vagy a fentebb írtak valamelyikére - hivatkozva ezekután szépen otthagy, elhiteti veled, hogy csak te kavarodtál bele érzelmileg - ő nem - , őt már ez nem érdekli, oldd meg magadnak. De szerencsére egy idő után rájössz, hogy mire ment ki a játék; Tégy Boldoggá! Aztán hagyj a fenébe. Te okos vagy, így nem esel letargiába, hanem elengeded. Felszíni sérülést szenvedtél csupán, hiszen végig furcsa volt neked, hogy miért kapsz annyit, miért nem fogadja viszont a kedvességet? Várjunk csak? Mit is kaptál? Élményeket... ki lettél segítve bogaram! Nesze neked boldogság. Bumm.
Tegyük fel, hogy manapság sok a lelki sérült - és tényleg - , így nagy esélyjel szedsz össze egyre többet, mindenkit meg akarsz gyógyítani, de egy idő után rájössz, hogy ezeknek az embereknek csak gyógyszer voltál/vagy/lehetsz, mert Te megtanultad elengedni a sérelmeidet, nem hagyod, hogy évekkel később is fájjanak. Ezzel pedig imponálsz mindenki olyannak, aki nem. Tetszik nekik, hogy stabil vagy. Persze belédbeszélik, hogy lelkis vagy, érzékeny és sérülékeny, hiszen nő vagy, jobban befolyásolnak az érzelmeid, stb.. ami tételezzük fel, hogy igaz. És? Ne keverjük a szezont a fazonnal, attól még, hogy valaki törődik veled, még nem leszel azonnal atom szerelmes, de még csak nem is feltétlen alakul ki benned más a növekvő rokonszenven kívül. Lehet, hogy fontossá válik a másik, hiszen kellemes időtöltéseitek vannak együtt, igen, kellemetlen, ahogy vége lett, de nem kell rögtön depresszióba esni.
Tehát nem azt várod az emberektől, hogy tegyenek boldoggá. Nincs ilyen elvárásod, nem vársz tőlük élményeket, de még csak nem is ezeket tartod a legfontosabbnak, hiszen miért is tartanád, ha tudod, hogy nem ez a lényeg, hiszen élményeket bárki kaphat bárkitől... lehet veled akárki kedves, eshet bárkitől jól a dicséret, a szép szó. Te tudod, hogy semmi szükséged ezekre a külsőségekre, mert nem külsőségekre vágysz, hanem egy társra, akinek így - is, úgy - is tetszel. Még úgy is, hogy makacs, vagy, hogy büszke, hogy önérzetes, de az is, hogy ezeket képes vagy elengedni a másikért, ha kell. Ha mered.
Mindenki fél a sérüléstől, mert az fáj. A fájdalom sok értelemben rossz dolog, szenvedünk tőle, el akarjuk mulasztani. De kérdezem én, nincs ennek is jó oldala? Hogy fáj? Szerintem ilyenkor villan fel a legtöbb villanykörte az ember feje fölött. Ilyenkor válnak leginkább fontossá az addig észre nem vett részletek. Apróságok. Változás. Nem szabad hagyni, hogy más emberek negatív hozzáállása tönkre tegye a Te pozitív attitűdödet. Ha úgy tetszik, nem érdemli meg senki, hogy miatta válj ronccsá, pláne nem olyan, aki csak azért mondja, hogy nem érdekled, mert ő maga sem tudja, hogy mi érdekli igazán. Ne vedd magadra más problémáit, mert azok a lelki sérültek, akik már nem tudnak magkkal mit kezdeni, el fogják várni a jövőben is, hogy helyettük élj. Ha vissza is utasítják, mégis megbántódnak, ha felállsz és eljössz. Mert sérted a páncélként maguk elé tartott - amúgy is sebekkel teli - egójukat. De ez az egész nem a Te dolgod, hiszen van neked saját dolgod. Nem segítesz a másikon azzal, ha Te sikeressé és jobbá válsz. Ez igaz, de neked tudnod kell, hogy mi érdekel téged, ez tesz téged mássá, különbözővé azoktól, akik szart sem tudnak, csak az elvárásaikat és a panaszaikat hallatják. Te is panaszkodsz néha? Igen, időnként olyan jólesik. Csak emögött tettek vannak, célok, amelyekért Te nap mint nap küzdesz. Igen, nehéz valakinek azt mondani, hogy "Ember! Oldd meg magadnak, nem vagyok az anyukád!" - főleg olyankor, ha addig megszokásból mindenkinek a segítségére siettél. De a Te segítségedre ki siet, ha szükséged van rá? Nem mindegy.
Így nem mondod senkinek: "Tégy Boldoggá!" - hiszen képes vagy rá, hogy Te Saját Magadat Boldoggá Tedd. Nem tudsz semmit beletenni egy kapcsolatba magadon kívül. Ha Te rendben vagy, sokat adsz. Ha nem vagy rendben... mit vársz, majd a másik rendberak? Majd a másik megoldja? Hol élsz? Ez nem a szeretetszolgálat, még a terapeuta sem tud hipp - hopp mindent megoldani, amit neked kell. A legegyszerűbb, ha felszívod magad és megoldod. Ó, de könnyű mondani, igaz? De nincs mese, ha elvárásaid vannak, állj a tükör elé és mondd azt a tükörképednek: "Tégy Boldoggá!" És várd a csodát... Megjött?
...........
Na akkor itt az ideje elkezdeni cselekedni.
Sok sikert.