Idő

Nézzük csak meg újra a címet. Idő. Milyen egy sokoldalú dolog az idő.

Telik, megy előre, megállíthatatlan, visszafordíthatatlanul nyomot hagy mindenen. Rajtunk, a tárgyainkon, érzéseinken, gondolkodásunkon. Hogy a tudományt, az orvoslást, a technológiát és egy csomó ehhez kapcsolódó dolgot ne is említsem.

Na de mi az idő?

Van erre főnév? Szinonima, amely meghatározza számunkra a szó valódi jelentését? Van ennek pontos jelentése?

Relatív értelemben véve az idő mindig azt jelenti, amihez éppen hozzárendeljük. Például, felteszem főni az ételt a tűzhelyre, ennyi és ennyi idő, amíg készen lesz. Ekkor az idő kezdőpontja az étel elkészítésének első mozzanatától egészen a végpontig, azaz az étel elkészüléséig, más értelmezésben mondjuk az ebédig tart. Éhesek vagyunk, alig várjuk, hogy leteljen az az idő, ami alatt elkészül az ebéd.

Az idő vasfoga - ahogy szokták mondani - ezen is fogott. Elrozsdásodott az öntöttvas kapu, vagy az autó kasztnija. Az az időintervallum, amely alatt az új tárgyból réginek titulálható ócskaság lett.

Időt adunk magunknak akkor, ha felkészülünk egy fontos mozzanatra, alkalomra. "Adj magadnak időt" - szajkózzák a bölcsebb, idősebb emberek. Időt a gyógyulásra, a regenerálódásra, a felejtésre, bármire, amihez idő kell. De az az igazság, hogy az időt nem kilóra mérik, telik az magától, példésan törtet előre, megállás nélkül.

Mondhatni, példát vehetnénk róla, nem? Ahogy az életünket alakítjuk, úgy alkalmazkodunk az időhöz, azaz alkalmazkodnánk, ha nem befolyásolna minket a saját magunk által kitalált legerősebb manipulátor: A média. Takargatjuk az idő vasfoga által kikezdett ráncokat, mert a divat szerint a ráncok cikik. Nem szépek. Éheztetjük magunkat, mert a teltebb alak, a pluszkilók a média szerint csúnyává, úgymond elítélendővé tesznek minket. Súlyos pénzeket költünk a külsőnkre, mindezek alatt a belsőnkre aligha, hiába a hangzatos cikkek az önismeretről, vagy a "10 tipp a teljes belső harmonikus megújuláshoz" kategóriájú, lelkünket megszólító, ügyes marketingfogásokról.

Mi van belül? Ott is telik az idő? "Benő - e a fejünk lágya?" Igen? Valóban? Akkor miért van annyi depressziós, személyiségzavaros eset, miért fordulnak be az emberek? Alapvetően azért születünk a világra, hogy bizonyos társadalmi és kultúrális keretek között éljünk, haladjunk és boldogok legyünk. Kell - e ahhoz követni a média által diktált előírásokat, hogy akár egy szál rongyos pólóban és edzőcipőben ácsorogva az utca közepén is boldognak érezhessük magunkat? Ezt hiányolom a világból. Ez az egyediség.

"Te, a vegytiszta Te. Boldogságot, harmóniát és szeretetet hajszolva. Repülj magasan, én nézni foglak, közben remélem, hogy a győzelmed nem hagy el téged újra."

Mert hogy a győzelemért kőkeményen meg kell ám dolgozni. Néha olyan dolgokkal kerülünk szembe az idő múlása során, amelyek keményen próbára teszik az alkalmazkodóképességünket. Egy nagyobb döntés, változás.