Instant boldogság

Bizony, hogy méltatankodom. Van is miért!

Manapság az emberek olyan felszínesen siklanak el a dolgok felett, hogy nagyobb szörnyülködés nézni, mint azt valaha gondoltam volna. Emberek, mi van veletek? Boldogok akartok lenni, de közben arra sem méltatjátok magatokat, hogy figyeljetek? Megértem, miért olyan nehéz tisztelnetek másokat. Magatokat sem tisztelitek. Azt sem tudjátok, mi az. Miért?

Sok szülő van együtt tíz, húsz, harminc éve, túljutottak válságokon, múló, szeretetbe átalakuló szerelmi vívódásokon, hatalmi harcokon és még ki tudja, hogy miken, fölneveltek minket, megtanítottak egy csomó értékes dologra, mi pedig mit csinálunk? Pazarolunk. De nem akármit. Értékes tudást, intelligenciát, mindezt azért, hogy divatosak és kelendők legyünk. Miért?

Mert tisztán szépnek lenni unalmas? Vagy egyszerűnek lenni bűn? Ha nincs kint facebook - on, hogy kivel vagy kapcsolatban, akkor az meg sem történt a valóságban? Ugyan...

Együtt vagy valakivel, aki szép, kedves, aranyos. Oké. Szerelmes vagy, hú de nagyon szerelmes vagy, dúl a láv ezerrel. De mi van a kirakat mögött? A valóságban? Igen, nagyon nyálas, amikor azt mondom, hogy a párod szemrebbenésének típusát is jó, ha tudod értelmezni. Vagy hogy látod egy apró mozzanatából, hogy éppen mit gondol, mit érez. Ezek információk! Az információ pedig hatalom...

Minek kecsegteted magad szavakkal? Igen, a kommunikáció fontos. De az üres szavak fölöslegesek és egyébként sincs semmi értelmük. Az üres szavaknak - benne van a nevében - nincs jelentésük. Csak céljuk. Hogy elbűvöld a másikat, hogy okos kis taktikákkal a közelébe kerülj. Oké. Innen hogyan tovább?

Pár randi, pár kedves kis gesztus, egymás ugratása, ismerkedés. Sokat elmond, hogy mit akarsz tudni a másikról(többek között az a tény sem izgat különösebben senkit mert már akkor "dúl a láv"). Jó, ha egyenesen kommunikálunk, de vannak dolgok, amiket jobb(és talán izgalmasabb is) későbbre hagyni. Ugye? Ugye... Na ugye.

De az a baj, hogy sokan ezután már útlevélként kezelik a megszerzett kis információ darabkákat a komolyabb folytatásra. Pedig mennyi - mennyi minden van még, amit nem tudtok egymásról, de ti azonnali, instant boldogságra vágytok, szuper, meg volt a cuki duma, a dirty talk, a chatelés, mehetünk az ágyba, jaj de jó, pont passzolunk ebben is, király, telnek a napok, a hetek és a hónapok és egyszercsak rádöbbentek, hogy hoppá... vége. De nem erre vágyunk, nem felületes, instant, határozott időre szóló valamire, amit kapcsolatnak csúfolunk. Feltettem magamnak is a kérdést: Mit tudok a másikról?

Te mit tudsz a hirtelen jött "párodról"? Hogy kedves, hogy cukin mosolyog, hogy aranyosak a megnyilvánulásai, vannak kialakult véleményei a dolgokról, okos és szép. Szuper. És? Tudod, hogy mit gondol például olyan helyzetekben, amikor te nem vagy ott, de neki helyt kell állnia, amikor egy nehéz nap után hazaesik és csak egy kérdésre vagy valami apró kedvességre van szüksége, de nem vagy ott, nem látod, csak írsz neki chaten, hogy "Na mi a téma?" ? Dehogy tudod. Nem nézel a kirakaton tovább sehova, mert neked az a lényeg, hogy divatosan boldog lehess. De ez így nem oké, mert az instant boldogság nem igazi boldogság. Boldog akarsz lenni?

Hát akkor kapd össze magad és mosolyogj. Mosolyogj az utálatos kolleganőre, a főnöködre, a buszon a vezetőre, amikor felmutatod a bérleted. De nem azért, mert ez nekik fontos, hanem azért, mert ez neked jót tesz. Mert feldob. Mosolyogj egy kedves emberre, aki érdeklődik irántad. Add meg magadnak az esélyt, hogy választhass, de ne nyúlj félre. Kit érdekel, hogy ki mit szól hozzá, te nem sanyargatod magad értelmetlenül. Tetszik valaki? Adj neki is lehetőséget arra, hogy rájöjjön, érdemes - e veled kezdenie. Idő, idő... én sem vártam ki eléggé. De el kell fogadni a tényt, hogy ha nem hagysz lehetőséget, időt a dolgokra, nem hagysz magadnak sem esélyt arra, hogy valóban boldog lehess. Azok az emberek, akiknek ez a fontos, akiknek te vagy a fontos, látni fogják ezt és pont emiatt fognak ragaszkodni hozzád. Nagy érték az idő.

Ha szemellenzővel járkálsz, csak egy utat fogsz látni, mégpedig azt, amire beállítottak, jól van, mennyé', okos vagy. Ilyen akarsz lenni? Beállni a sorba, tessék, mehetsz bandukolni a divatos, de unalmas úton? A divat sok szempontból fontos, de itt pont nem. Ha azt mondod, ismerkedsz, hát tégy is úgy. Ne csak mondd, ne csak úgy csináld, hanem tedd oda magad. Magadért...

Mert ha nem magadért csinálod, akkor kiért? Nézz tükörbe és merd azt mondani magadnak, hogy pár nap alatt annyira fontossá vált a másik, hogy érte csinálod, de akkor ásd is el magad. Fontossá akkor válik valaki a másik számára, ha vannak közös, komoly élményeik, ha tartottak már ki egymásért olyan helyzetekben, ahol ez elengedhetetlen. Nem a virrasztásra gondolok, ha a másik épp dolgozik. Az szolidaritás. Nem arra gondolok, hogy a másik megírja chaten, hogy "szomi vok :'(" és te rohansz, hogy megvigasztald. Olyan helyzetekre gondolok most, mint egy közös cél. Vagy egy veszekedés utáni válság megoldása. Vagy ha a másik válságba kerül, vagy nagyon nehéz időszakon megy keresztül, te nem vele sírsz, vagy megoldod a problémáját, hanem bátorítod, hogy elestél, semmi baj, tudsz te ennél többet is, tovább, tovább, megoldod, itt vagyok. Király vagy, menni fog. Így csináltok egymásból erős embereket, így motiválod a másikat arra, hogy saját magáért tegyen elsősorban, aztán értetek. Néha félre kell tenni minden sérelmet, hogy ott legyél, támasz legyél. Na, ezt a másikért csinálod. Ilyenkor fontos neked a másik, de nem csak azért mert szereted, hanem azért is, mert tiszteled benne az embert, a személyiséget, amibe beleszerettél szőrőstül - bőrőstül. EZ Kapcsolat. Igen, nagybetűvel. Kapcsolat. Mennyi minden, pedig ez csak egy része.

Te is akarsz kapcsolatot? Divatos felszínes hülyeségekkel és elsietett mozzanatokkal nem fog menni. Megunnak, kidobnak, mint egy darab papírt a szemetes kosárba. Értékesnek tartod magad? Menj a tükör elé és mondd a saját szemedbe, hogy igenis értékes vagy. Szerethető, kedves személyiség, amit fokozatosan ki kell csomagolni, mint egy ajándékot karácsonykor. Ez vagy te. De ne siess. Ki mondta, hogy a harmadik randin már csókolózni kell? Melyik törvény írja elő, hogy pár hónap után annyira szerelmes kell, hogy legyél, hogy ne is láss tőle semmit? Senki, semmi nem írja ezt elő. Hát akkor élj a lehetőségeiddel. Ha nő vagy, ha férfi. Mindenki megérdemli, hogy időt kapjon.

De ez nem ilyen egyszerű. Van fogalmuk a kortársaimnak arról, mennyi de mennyi mindent kell beáldozni egy kapcsolathoz, hogy az két embernek jó legyen? Fingotok sincs róla, mert sokan közületek soha nem is voltatok ilyen kapcsolatban. Az érzelmi része egy dolog. És a többi? Ami már a valóság, a szürke hétköznapok, ahol dolgozni kell, élni kell? Esetleg együtt élni? Könnyű a másikat leteremteni, hogy miért hagyja szanaszéjjel a ruháit, vagy miért nem viselkedik úgy, ahogy az neked jólesett volna. Könnyű veszekedni, harcolni a másikkal, pedig az egyetlen harc, amit ténylegesen meg kell vívni, az egymásért van, nem egymás ellen. Néha igenis be kell fogni a lepénylesőt, néha viszont ki kell nyitni, hadd szóljon. De nem mindegy, mikor. Visszakanyarodtam volna a "mit tudok a páromról" kérdéshez? Ó, igen. Mennyire ismered a másikat ahhoz, hogy tudd, mikor van itt az ideje a szájalásnak vagy annak, hogy befogd?

Mikor van a "hadd szóljon" állapot? Mikor van a "hagyom a másikat, hadd legyen magában" állapot? Ugye? Pedig sokszor nem is arra vágysz, hogy békén hagyd, hanem arra, hogy szeretgessen, vagy beszélgessen veled. De nincs mese, bepróbálkozol, ha nem, akkor nem. De ha a kapcsolatod valós, szilárd alapokon működik, tudod jól, hogy cserébe azért, mert te tapintatos és toleráns vagy, te is meg fogod kapni azt, amire adandó alkalommal szükséged van. Mert ez a dolgok rendje. Ezt elsődlegesen nem azért teszed, mert szereted. Hanem azért, mert tiszteled. Hagyod élni. Divatos kijelentés az, hogy "mi mindent meg tudunk beszélni". A francokat, nem lehet mindent csak úgy megbeszélni. Ahhoz hangulat kell, megértés kell és még egy csomó dolog, például tolerancia, hogy végighallgasd a másikat, majd idő neked, hogy meg is tudd érteni. Ugyanez fordítva. Nem vághatsz mindent oda, de neked sem vághatnak semmit sem csak úgy. Emberek vagyunk, nem állatok, hogy egymásra morranjunk és kész.

De ezt ki magyarázza el azoknak, akiknek meggyőződésük, hogy ők szerelmesek akarnak lenni, találnak rá egy potenciális vevőt és bumm, pár hónap boldogság borítékolva? A felületes, siető embereknek, akik egyedül vannak, de sosem jöttek még rá, hogy pont ez a baj? Azoknak a fészbukkereknek, akiknek meggyőződésük, hogy a közösségi oldal egy szuper társkereső, ahol majd megtalálják életük párját, ezért jelölgetnek össze - vissza, majd pár nap beszélgetés után ők halálosan szerelmesek lesznek?

Nem tudom, hol csúszott ez el ennyire. Annyit tudok, hogy kezdünk megőrülni, visszafejlődni az állatok szintjére(akik tudnak fészen randalírozni), ahol a biológia szabályai érvényesülnek, nem a józan emberi észé.

Nagy a baj, emberek... Nagy a baj.

2016. 05. 10.

További írások